1931

6. Tour de Hongrie: Liszkay legyőzi az olaszokat

Újabb ötnapos torna, amelyre ezúttal is megérkezik az olasz amatőr válogatott, mi több, az olasz szövetség a Tour de Hongrie nagy hírére való tekintettel elhalasztja a Róma-Predappio távversenyt, hogy legjobbjaik „megvédjék az olasz hegemóniát”. A tervük nem sikerül, Liszkay István ugyanis a második szakaszon Nemess Istvánnal összefogva jelentős előnybe kerül, s ezt csak növeli a végső befutóig.  

Miután az olasz válogatott katasztrofális csapást mért a hazai versenyzőkre egy évvel korábban, 1931-ben ismét a címvédő nemzet számított a Tour de Hongrie favoritjának. A rajtnál ráadásul ott volt a szezont kiváló formában kezdő Livio Carlotti is, akit a szakértők a legnagyobb esélyesként tartottak számon.

„Az érdeklődés nem maradt meg Magyarország keretein belül – írta a Nemzeti Sport –, az olasz közönség naponta kétszer is tudomást szerzett a verseny állásáról. A kiküldött tudósítók híranyagai az olasz sportújságok vezéroldalain három-négyhasábos terjedelemben jelentek meg. De nem csak az olasz lapok érdeklődtek az ötnapos iránt. A német kerékpáros napilap, a Rad Welt is minden számban bőséges, kimerítő történetét hozta az aznap lezajlott eseményeknek, sőt még a svájci lapok és horribile dictu a Tour de France főszervezője, a L’Auto is helyet szentelt a Tour de Hongrie-nak.”

A nyitónap végeredménye papírformát hozott – a verseny alakulása kevésbé. A Budapest – Pécs etap végéhez közeledve a Mecsek emelkedőin Nemess ötperces előnyt harcolt ki, győzelme pedig biztosnak tűnt – egészen addig, amíg 5 kilométerre a céltól defektet nem kapott. Így végül Carlotti aratta le a babérokat, 58 másodperccel Liszkay István előtt. Itt sokan el is könyvelhették, hogy eldőlt az összetett sorsa. A nemzetközi szinten alig ismert Liszkay azonban másképp gondolta.

A második etapon Liszkay és Nemess összefogtak. Közös munkájuk gyümölcse egy hétperces szökés lett, melynek végén Nemess nyerte a szakaszt, Liszkay pedig átvette a vezetést összetettben. Az új éllovas előnye az olaszok erőfeszítései ellenére nem, hogy csökkenni kezdett volna, de egyenesen nőtt: a 4. szakaszon például 19 percet adott a Nemess és Carlotti vezette főmezőnynek. A Tour végül minden idők legnagyobb különbségével zárult: Liszkay 32 perc 35 másodperccel nyert Nemess előtt. Carlotti még a dobogóról is lecsúszott: Guglielmo Segato szerezte meg a bronzérmet. Segato végül sikeresebb pályafutást produkált a honfitársánál: 1932-ben Los Angeles-ben csapatban olimpiai arany-, egyéniben ezüstérmes lett.

Liszkay később így emlékezett vissza sikerére (1995, Nemzeti Sport):

„Nekem világéletemben az volt a taktikám, hogy a hosszabb versenyeken az első napon apait anyait beleadtam és igyekeztem jó helyre kerülni. Ha ez sikerült, akkor a többi magyar a következő napokon engem támogatott, így volt ez harmincegyben is, így tudtam fölényesen nyerni."

Üde színfoltja volt a versenynek egy 23 éves, „nagy darab”jugoszláviai magyar fiú, Erdélyi Dénes. A szabadkai versenyző többszörös pálya- és országúti bajnok volt Jugoszláviában, a szövetség nehéz anyagi helyzetére hivatkozva azonban egyáltalán nem tudta támogatni őt. Így Erdélyi saját pénzből, rozoga kerékpárjával indult útnak Szabadkáról, és 250 kilométert tekert Budapestig. Itt rokonainál szállt meg, majd másnap rajthoz is állt a Magyar Körversenyen. Az 1070 kilométeres össztáv végén pedig egyszerűen fogta magát, és visszatekert Szabadkára. 

6. Tour de Hongrie (1931. szeptember 4–8., 1068 km)

Szakaszgyőztesek:
1. szakasz (Budapest - Pécs, 220 km): Livio Carlotti (Olaszország)
2. szakasz (Pécs - Tapolca, 216 km): Nemess István (Postás)
3. szakasz (Tapolca - Tapolca (218 km): Adamo Dabini (Olaszország)
4. szakasz (Tapolca - Sopron, 190 km): Armando Jori (Olaszország)
5. szakasz (Sopron - Budapest, 224 km): Szenes Károly (MTK)

Az összetett végeredmény:
1. Liszkay István (BSE) 38:10:16
2. Nemess István (Postás) 38:42:51 (+32:35)
3. Guglielmo Segato (Olaszország) 38:44:54 (+34:38)

A csapatversenyben: 1. Olaszország